Most, hogy újra az előtérbe kerültek a választások és a különböző politikai kampányok, szeretném megosztani a véleményemet a politikáról. Nem a helyi, éppen esedékes választási helyzetről, bár ehhez is lesz megjegyzésem, hanem általánosságban, messzebbről szemlélve a dolgot.

Úgy vettem észre, hogy a nézeteim egy pár alapvető témában eltérnek a (hangot adó) többségétől. Talán a legfundamentálisabb kérdés, amiben eltérek, hogy pontosan mit is várok el az Államtól. Milyen szerepet kellene-e ennek a hatalmasra növekedett intézménynek betöltenie? Mi az amibe beleszóljon és mi az amiből jobb lenne ha kimaradna? Próbálja meg egyengetni a polgárok életútját vagy inkább maradjon ki belőle?
A következő az állami hatékonysággal kapcsolatos becslések és elképzelések. Bármely problémára számos megoldás létezik, így felmerülhet a kérdés, hogy azzal járnak-e a legjobban a polgárok, ha az Államra bízzák az ügyet. Az Állam nem lehet tökéletes, hiszen emberekből épül fel. Biztos, hogy a központosítás a legjobb válasz mindenre? Mi lenne, ha az Állam nem nyújtana semmilyen megoldást bizonyos problémákban?
Ott van még a korrupció természetével és keletkezésével kapcsolatos vélemények. Minek köszönhető ez a sajnálatos jelenség? Ennyire etikátlan lenne az összes tisztviselő? Vagy csak a hatalom rontja meg őket? Esetleg lehet-e a következménye a rosszul felépített rendszernek?

Ezeken kívül persze még rengeteg apróbb, bár nem kevésbé komplex kérdés van még, de úgy érzem ezek a legnagyobb eltérések. A továbbiakban szeretném meghívni a kedves Olvasót, járjuk körbe az említett témákat! Biztos vagyok benne, hogy nem fogunk mindenben egyetérteni, de ez nem is szükséges. Pont azért sikeres az emberiség, mert van lehetőség a különböző nézetek és teóriák kipróbálására.

Mielőtt belekezdenénk, még egy dolgot szeretnék tisztázni: Nem az anarchia és az Állam eltörlése mellett érvelek. Bár vannak ügyek, melyekből szerintem jobb, ha kimaradna, mégse hiszem, hogy az azonnali és teljes kivonulás lenne a legjobb megoldás.
Most, hogy ezt már leírtam, induljunk és nézzük meg az első kérdést: az állami szerepvállalás.

Ha meghallgatjuk a politikusainkat (és más országokéit), azt hallgatjuk, hogy az államnak mindenre van megoldása. Legyen szó bármiről (oktatás, egészségügy, sport stb.), mindig tudnak egy elfogadható lehetőséget kínálni. Ez egyrészről reklámszöveg, ami egy igen érdekes filozófiát fed fel a háttérben: az Állam(i tisztviselő) jobban tudja. Hogy ez gaz-e arra majd később kitérünk. Másrészt megjegyzendő, hogy szinte bármi elfogadhatóvá válik, ha nincs más választásod. Az Államnál pedig ott vannak az eszközök, hogy a potenciális versenytársakat kizárja.
DE nézzük ezt az egyéni választópolgár szemszögéből! Kedves Olvasó, mik azok az életeddel kapcsolatos kérdéskörök, amikben átadnád a döntésjogot valaki másnak? Úgy gondolom, hogy mivel az emberek ebbe születnek és megszokták, hogy bizonyos ügyek az Államhoz tartoznak, ezért fel se merül, hogy esetleg más döntsön. Mégis vannak dolgok, amiket úgy tűnik senki sem szeret rájuk bízni. E legjobb példa, ami eszembe jut az étkeztetés: Rábíznád-e a képviselődre a holnapi ebédedet? Nem úgy, hogy vigyázzon rá, hanem hogy legyen neked. Még ha egy kedves ismerős is és tudod, hogy mindent megtenne, nem csak rajta múlna. Ez egy összetett feladat, amihez sok ember kellene. Ráadásul a végeredmény se mindegy számodra: jó lenne, ha tápláló és finom lenne, fontos, hogy időben megérkezzen és az ára sem utolsó. Ez a végére hagyott szempont talán a legfontosabb. Hisz az Államnak nincs saját pénze. Mindenre a polgároktól beszedett adót (tehát az ő pénzüket) költi. Ennek a döntéshozatali következményeivel majd a korrupció kérdésénél foglalkozok, egyelőre csak ki akartam emelni.
Tehát ez az első nagy kérdés, hogy milyen ügyeket, teendőket osztunk az Államra. De ott van még, hogy mennyi beleszólást engedünk az életünkbe (és másokéba). Persze, törvényekre szükségünk van, hogy szabályozzák az emberek közötti interakciókat, de kérdés, hogy hol a határ. Mekkora döntésjoggal rendelkezel az életed felett? Hozhatsz-e rossz döntéseket? Akkor is, ha másoknak hátránya származik belőle? Ezek az Állam egész felépítését befolyásoló döntések, de sajnos manapság ritkán hallani róluk. Mindenkinek a maga felelőssége állást foglalni ezekben. Az én filozófiám, hogy jobb eredményeket érünk el, ha az Állam kimarad a megoldásból. Van egy maréknyi ügy, amit úgy tűnik képes megfelelően megszervezni és lebonyolítani, mint például az adószedés, de a többit ne bízzuk rá. Hogy hogyan is nézne ki az alternatív rendszer, az jó pár különálló cikk anyagát adja majd, de most nem fogom kifejteni.

Térjünk át a hatékonyság kérdésére! Mint azt említettem, az Állam a köz(ös)pénzt költi el. Fontos megvizsgálnunk, hogy mi történik, ha a végeredmény nem kielégítő (a korrupcióról majd később lesz szó). Képzeljük el a következő helyzetet: Felbéreltünk valakit, hogy rakja le a parkettát a lakásunkba. A befejezés csúszott két hetet, a végösszeg az előre megegyezett többszöröse és a kivitelezés minősége is legfeljebb egy erős közepes. Elégedettek lennénk? Kifizetnénk?
Most csavarjunk egy kicsit rajta: Nem a mi lakásunk, hanem egy barátunk rokonának ismerősének volt osztálytársáé. Minket pedig csak megbíztak, hogy intézzük el a parkettázást, fizetni ez a távoli idegen fog. Márpedig a parketta tagadhatatlanul le van rakva. Kifizetnénk?
Remélem ez a példa megfelelően szemlélteti az állami döntéshozók dilemmáját. Nem arról van szó, hogy ne lehetne etikus és a képviselt érdekeit figyelembe vevő döntéseket hozni, csupán a rendszer felépítéséből és működéséből adódóan nem erre ösztönöz. De ha már felmerültek az érdekek: mi történik akkor, ha ellenmondásokba ütközöl? Ha a képviseltek egy részének olyan érdekei vannak, amik a többiek érdekeinek ellent mondanak? Mi alapján lehet ilyenkor dönteni?
Az ilyen problémák sokasága miatt van az, hogy az állami megoldások többnyire senkinek sem tetszenek: vagy nem elég jó nekik, vagy alapból nem is ilyet akartak. Van más út? Mi történik azokban az esetekben, ahol nincs állami szerepvállalás? Biztos, hogy a problémák megoldódnak valahogy, mert nem futunk beléjük minden sarkon. Úgy tűnik, hogy előbb utóbb mindig lesz valaki, aki megoldja őket, vagy alakít egy célcsoportot, hogy megoldás szülessen. És mivel ilyenkor mindenki a saját pénzét és idejét használja, ezért figyelnek rá, hogy megfelelően egyenek felhasználva.
Tehát hatékonyság szempontjából nem áll jól az Állam. Úgy tűnik a megoldás megszervezése során komoly buktatókkal kell szembenéznie.

Folytassuk a korrupció kérdésével. Mi alapján döntse el az állami alkalmazott vagy tisztviselő, hogy mire költse el a pénzt? Tud-e vigyázni a közös vagyonra? Mennyire érdekelt ebben, ha a jutalma/bére független a teljesítményétől?
 Jellemző narratív, hogy a korrupció azért van, mert rossz emberek ülnek azokban a pozíciókban és csupán le kell váltani őket. Ezzel én nem értek egyet: szerintem a rendszer felépítéséből adódik ez a jelenség. Ahol mások pénzéről születik döntés, ott felüti a fejét. Ha a „rossz” emberek leváltásával megoldható lenne a helyzet, akkor már rég el kellett volna tűnnie. Mégis újra és újra előkerülnek korrupt tisztviselők.
Ezt azzal szokás magyarázni, hogy a hatalom megrontja az embereket. Ezzel sem tudok egyetérteni. Szerintem a hatalom csupán megmutatja az emberek valódi énjét. A legtöbb ember pedig a saját érdekeit a többieké elé teszi. Nem gonoszságból, hanem túlélési stratégiaként. Nehéz úgy önzetlennek lenni, ha ennek a megélhetésed az ára. Márpedig semmi sem garantálja, hogy a választók emlékezni fognak a tetteidre és támogatókat is nehezebb úgy szerezni, ha nem tudsz szívességeket felajánlani cserébe.
Így jutunk el oda, hogy a közpénz a „közlegelők tragédiájának” áldozata lesz: apró, saját érdekeket néző döntések sokasága a közösség rovására megy. Szerintem ez többnyire a rendszer felépítéséből és működéséből adódik és csak kis részt számít a benne résztvevők személye.

Összefoglalva:
Manapság egyre több ügy intézését bízzuk az Államra. A politikusok természetese nem ellenkeznek ez ellen, hiszen így nekik biztosítunk egyre nagyobb hatalmat és mozgásteret. Sajnos a rendszer hátrányai csak lassan és kis részletekben kerülnek felszínre. Az állami költségvetés hibái csak évtizedek alatt mutatják meg magukat.
Az még a köztudatban is benne van, hogy amint egy témával elkezdenek a politikusok is foglalkozni, onnantól a megoldások minősége csak lefele mozdul. Mégis sok fontos közügy van, amit megszokásból az államra bízunk. Egyszerűen nem merül fel, hogy van jobb alternatíva is.
Emiatt rábízzuk magunkat az egyre terebélyesedő bürokratikus rendszerre és csak reméljük, hogy az igényeinket teljesíti. Pedig, ha rászánnánk egy kis időt és energiát, sokkal hatékonyabban megoldhatnánk a problémáinkat. Legyenek azok személyesek vagy közösek.
Mindeközben morgunk amiatt (már aki még foglalkozik vele), hogy az adóforintjainkat hűtlenül kezelik és önös célok mentén osztják fel. Úgy vettem észre, hogy lassan már a többségbe is megfogalmazódott, hogy egy kormányváltás ezen nem változtatna. Csak még a megoldás nem fogalmazódott meg. Bár a jelenlegi rendszernek ez tényleg egy velejárója, szerintem ez nem egy szükséges része a működésnek.

Befejezésként két dologról szeretnék még szólni:
Sajnálatosnak tartom, hogy a mai politikai párbeszéd nagy részét az ujjal mutogatás és a sárdobálás tölti ki. Megértem, hogy ez a jó szappanoperák drámájának a hatását próbálja kiváltani. Egyeseket ez vonz, másokat eltaszít a politikától. Mivel a másik személyének támadása egy igen egyszerű eszköz, ezért kétlem, hogy valaha megszabadulunk ettől. Viszont remélem, hogy egyszer eljutunk oda, hogy a komolyabb témákról is szó esik.
Végezetül pedig a „Nyugathoz” való felzárkózásról egy gondolat. Gondoljunk bármit a jelenlegi morális helyzetről, az tagadhatatlan, hogy egy gazdasági fellendüléssel előrébb járnak. Viszont érdemes mindenkinek megvizsgálni, hogy pontosan mi is volt az a politikai és jogi környezet, ami ezt megalapozta. Észre fogjuk venni, hogy annak a következménye, hogy a politikusok hagyták a „Piacot” végezni a dolgát.

Remélem egyszer nálunk is hagyják majd!

Addig is további szép estét és kellemes hetet kívánok minden kedves Olvasónak!