Életünk során rengeteg különböző eseményt tapasztalunk meg. Némelyik kellemes, mások kevésbé. Ezek között vannak olyanok, melyeket mi hozunk létre, és olyanok, amikre csupán csekély vagy akár semmisnek tekinthető ráhatással rendelkezünk. Viszont élményekből és rájuk adott válaszainkból és reakcióinkból épül fel életünk története. Éppen ezért olyan fontos, hogy milyen választ adunk az alcímben szereplő kérdésre! Erről szeretnék értekezni a továbbiakban, hogy összefoglaljam a gondolataimat, és (remélhetőleg) motiváljak másokat.

Mint azt előző bejegyzésemben említettem, bármilyen változáshoz motiváció kell. Egy akarat, hogy a világ rendje másképp épüljön fel. Ez pedig két egységből tevődik össze:
Egyrészt ott vannak a céljaink. A végkifejletek melyeket el szeretnénk érni. Egy új, számunkra jobban megfelelő és előnyösebb univerzum. Ezek határozzák meg az irányt amerre haladunk, vagy ami alapján úgy érezzük nem haladunk.
Másrészt ott az életszemléletünk. Hinnünk kell nemcsak azt, hogy a változás lehetséges, hanem azt is, hogy képesek vagyunk rá. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy elinduljunk és haladjunk.

Ha ebből a szempontból szemléled embertársaidat, ismerőseidet, Te is észreveheted, hogy ezek a változók milyen jól csoportosítják őket:
Ott vannak a letört, letargikus emberek, akik mellett változás nélkül folyik el az idő. Az örök panaszkodók.
Másrészt vannak, akik mindig lelkesen mesélnek újabb és újabb ötleteikről és terveikről, de valahogy sosem hallasz ezek eredményéről vagy végkifejletéről. Túlvállalják és felaprózzák az idejüket. Célkitűzésről célkitűzésre röppennek és nincs átfogó képük a jövőről.
Ellenben vannak olyanok, és velük igen gyakran találkozhatsz, akik álmodozással töltik idejüket. Tudják mire vágynak és rendszeresen gondolkodnak róla, de sosem teszik meg e kezdőlépéseket, sosem indulnak el az álmaikhoz vezető úton.
És végül vannak azok, akik nemcsak tudják mit akarnak, de kívülről nézve úgy tűnik pontosan megvan a fejükben, hogy mikor és hogyan fogják megszerezni azt. Nem meglepő módon az irigyelt sikeres emberek többsége ide tartozik.

Véleményem szerint az az egészséges, ha az ember az utolsó kategóriában él. Ráadásul úgy gondolom, hogy ez mindenki számára elérhető, legyen épp bárhol ezeken a spektrumokon. Természetesen vannak könnyebb és nehezebb mozgásirányok, és érdemes tisztában lenni a lehetőségekkel és buktatókkal.
Bár a megfelelő célok kiválasztása és a hozzájuk való ragaszkodás önmagában is egy komoly feladat, én most a másik irányból, az akarat felől szeretném megközelíteni a témát. Hisz, ha már a szándék megvan, a mit és miként már próba-szerencse úton is megtalálható.

Manapság sokat lehet hallani róla, hogy egyes egyének vagy csoportok ilyen-olyan elnyomás alatt szenvednek. Legyen az a történelem és a múlt ködös hatása, vagy a mostani társadalmi és közösségi gondolkodásmód, vagy az épp aktuális hatalmi és gazdasági rendszer, a problémáik forrása mindig egy külső tényező, melyre nekik nincs, és szerintük nem is lehet, ráhatásuk. Lassan már nehéz követni, hogy ki hányféleképpen van elnyomva, összehasonlítani ezeket pedig (természetesen) lehetetlen. Az ilyen emberek gyakran úgy gondolják, hogy ismerik a megváltás felé vezető utat, csak az a fránya valóság ne akadályozná őket. Képesek a pillanatnyi fájdalmaikat hosszan tartó szenvedéssé alakítani, csak hogy elmesélhessék ismerőseiknek a balszerencséjüket.

Meglátásom szerint a legnagyobb probléma ezzel a szemlélettel az egészet átitató tehetetlenség. Míg az élet fájdalmait és szenvedéseit mindenki átéli, addig egy áldozat a gondolkodásából fakadóan képtelen változtatni a sorsán. Az egyetlen, amit tehetnek, hogy tűrnek, panaszkodnak és reménykednek, hogy valaki vagy valami más majd megoldja a problémáikat. Sajnos a valóság nem így működik, és a folytonos álmodozás tévútra vezeti őket és felemészti az idejüket, melyet a megoldások megtalálására költhetnének. Ördögi kör ez, ahol egy probléma felbukkanása után oly sok idő elmegy a jövőbe révedő reménykedéssel, hogy nem jut a bajok megoldására, így azok akadálytalanul szaporodhatnak és újabb problémákhoz vezetnek.

És hogy látszólag miért követi oly sok ember ezt a gondolkodásmódot, ha egyszer nemcsak, hogy nem vezet eredményre, de ráadásul megfoszt a problémáid megoldására szolgáló lehetőségektől és eszközöktől?

Azért, mert sajnos ez a könnyebb út.

Nagy felelősség egy életút felügyelete, és amíg úgy gondolod, hogy tehetetlen vagy, addig a te szemszögedből fel vagy mentve ez alól. Nem kell mások vagy a saját elvárásaidnak megfelelni, és nem kell számot adni a tetteidről és döntéseidről. Hisz hogy lehetne téged hibáztatni bármiért, ha nincs befolyásod az események végkimenetelére.

Bár nincs mögöttem annyi év, hogy az öregek bölcsességével állíthassak ilyet, de egy ilyen élet egyedül szenvedést tud megbízhatóan létrehozni. Ráadásul az öröm és boldogság forrásait is eltorlaszolja, hisz akinek sok baja van, és folyton csak ezeken rágódik, az nem fogja észrevenni az élet apró csodáit.
Épp ezért javasolnám mindenkinek, hogy vállalja fel ezt a felelősséget, és vegye a nyakába a saját életének irányításának terhét. Sokszor kellemetlen és fájdalmas lesz, de bízni kell benne, én is ezt teszem, hogy megéri és ez a helyes út. Ez azzal jár, és ez nem könnyű, hogy az ember beismeri magának a hibáit és elfogadja, hogy még ha csak részben is, de ő is okozója az őt ért balszerencséknek.
Itt természetesen nem a nagy, előre láthatatlan katasztrófákra kell gondolni, mint egy komoly megbetegedés, vagy egy önhibán kívüli autóbaleset, hanem az apró, „peches” eseményekre: egy asztal széléről lelökött pohár, a rendetlenség miatt elhúzódó keresgélés és az emiatti késés arról a fontos eseményről, vagy a határidő előestéjéig való halogatás.
Olyasmikre kell gondolni, amikről tudjuk, érezzük belül, hogy tehettünk volna ellene, csak nem szántuk rá az időt és energiát.

Arra buzdítok mindenkit, hogy vállalja a kihívásokat és válassza a nehezebb utat. Az eredményesebb és boldogabb élet sok odafigyelést igényel és sokszor „vérrel és verejtékkel” kell megfizetni érte, de a másik irányba csak örök szenvedés és tehetetlenség honol!

Befejezésként, csakhogy megválaszoljam a főcímben feltett kérdést:
Bár igaz, hogy a végtelen univerzum egy átlagos galaxisának, egy jellegtelen csillaga körül keringő kődarabon élő porszem vagy; mégis Te vagy az egyetlen, aki korlátlan hatalommal rendelkezik a döntéseid felett, és ezáltal Te vagy a sorsod egyetlen igazi kovácsa!
Amennyiben sikerül ezt a szemléletet a magadévá tenned, úgy olyanná formálhatod az életedet, amilyenné csak szeretnéd. Csak bírd az ezzel járó felelősséget!

További szép estét és kellemes hetet kívánok minden kedves Olvasónak!